2017-ben a Trivium a The Sin and the Sentence albumával megnyerte nálam az év külföldi lemezét és ezt azóta sem bántam meg. Néha magamat is meglepem. A 9. nagylemezt, a What the Dead Men Say-re ezért is elég nehéz szerep várt. Kíváncsi voltam, hogy képesek lesznek, akár csak megközelíteni az előző…
A hogyan csináljunk egy nagyon jó zenekart és rövid időn belül, lemezről lemezre rontsuk le díjat a Mudvayne kapná vagy legalább is, a jelöltek között lenne. A 14 évet megélt zenekar, sokkal többre vihette volna, hiszen mindenük megvolt, ami a 2000-es években kellett a sikerhez:
Elmebeteg…
A 2016-os The Astonishing kudarca után vagy legalább is a nevetségesen hosszúra sikerült koncept lemez nem túl acélos sikere okán adva volt a feladat, hogy a következő lemeznek újra dicsőségbe kell majd borítania a Dream Theater csillagát. Esküdöztek is a tagok, hogy most ez más lesz, ez jó lesz, ez…
Nem mondhatni, hogy vártam az A Perfect Circle új lemezét. Még akkor sem, amikor meghallottam először az első új dalt, a TalkTalk-ot. Tetszett, de gyerekes düh volt bennem, mert a Tool lemeze meg csak nem akar elkészülni, olyan, mint Akhilleus és a teknős esete. Mindig közelebb kerül a teknőshöz…
Talán mondhatom, hogy a metál szeretetének csíráját a Machine Head ültette el a szívembe, ezért is vártam különösen az új albumot. Meg azért is, mert az Unto the Locust (2011) és a Bloodstone & Diamonds (2014) igazi csalódás volt, mondhatni búbánatos orrbiggyesztés. A kritikusok és főleg a…
Ha van zenekar, akiket a legkevésbé sem érdekel a lemezborítójuk kinézete, akkor az a Deftones. A tudatmódosítók hatása vagy a szörnyű marketing e az oka annak, hogy értelmetlen, nagyon értelmetlen és legértelmetlenebb kinézetű képek néznek vissza ránk a zenekar lemezeiről - tiszta X-akták! De hozzá…
Az Apey and the Pea-ről pontosan azt mondhattam el eddig, mint megannyi zenekarról: hallottam a nevüket, láttam őket a plakátokon, tudtam tehát, hogy léteznek, de ebben ki is merült minden ismeretem róluk. Aztán, amikor az új lemezmegjelenésről, a HEX-ről hallani lehetett és áradoztak róla a…
Több, mint egy éve vettem a kezembe és vettem meg a Useme (2016) első lemezét a Világvevőt. Már akkor, olyan ütembe készültek a dalok, hogy biztosak lehettünk benne, legalább egy album még biztos, hogy lesz. Elég hamar lett is, mind az ábra azt mutatja. Kicsit hasonló lesz a kritikám, mint akkor, de…
Sok-sok érdekesebb lemezborító várakozik, hogy megmutassa magát itt, mint az August Burns Red metalcora banda látványosságai, de úgy éreztem van mit tanulni a grafikusaiktól is. Mint korábban említettem már szeretem, ha az elejétől kezdve ugyanaz a motívum visszaköszön és az ABR-nél van egy valami,…
A Stone Sour jóval régebb óta létezik, mint azt sokan gondolnánk. 1992-ben történt, hogy Corey Taylor (Slipknot) Josh barátjával megalapította a zenekart, majd sokáig úgy is hagyta parlagon. A Slipknot “szünetében” kelt újra életre 2000 környékén és azóta szinte megállíthatatlan. Az új lemez…
