Talált, süllyedt, Trivium!
Az lehet, hogy valami ennyire jó?
Az első Trivium koncertemből egy dolog maradt csak el: a pogó. Szerintem várta is tőlem a zenekar és mintha láttam is volna Matt szemében a csalódottságot. Na jó nem láttam, mert olyan messze voltam, hogy kis túlzással a Pa-dö-dő is tolhatta volna a metált, akkor sem tűnt volna fel. Bár Matt fülei sokathallóak sokatmondóak, így egészen biztos, hogy ha nem is láttam mindent, de tisztán hallottam, hogy a tavalyi KoncertEZ! győztes lemez alkotói odatették, amit hoztak. Rövid beszámoló, mit adtak nekünk a rómaiak floridaiak!
A Dürerből indult, majd az Akváriumban kötött ki a Trivium budapesti turné állomása. Hangulatilag lehet, hogy a Dürer vitte volna el a címet, de a befogadóképesség miatt érthetetlen miért tervezték eredetileg oda az arcletépést. Mintha egy rockfesztivált Téten akarnának megszervezni, bízva abban, hogy majd az lesz a következő Woodstock.
Indításnak megtette most is!
Ahogy számítani lehetett előre, olyan szoldáutos lett a koncert, hogy a PappLaciban is egymás haját tapostuk volna. Mivel a Sin and the Sentence (2017) lemez az egyik legpörgősebbre sikerült, amit az utóbbi időben hallottam, ezért nem volt kérdés, hogy ott kell lenni és le kell tesztelni, hogy a 17 éves szülinapi bulimra meghívjam-e őket vagy maradjon a 3+2 főzenekarnak. Az viszont kérdés lett, hogyan jutunk az első sorba, mert úgy elsöröztük az időt, hogy pont kezdésre értünk be és nagyjából a tömeg közepéig sikerült elvánszorogni, mindenféle atrocitás nélkül. (Minden előzenekarról lemaradtunk, ezért bocs.)
Jól sikerült kép tudom!
Tehát beértünk a kezdésre és igen, megszólaltak a hangszerek és igen, tényleg nagy a fülük és igen, tényleg marha jól szól élőben is. Nem tudom miért lepődök meg mindig ezen, de a hangosításért jár a sör (be is dobtuk az 5. és a 6. sor közepére párat), tökéletesen hallatszott minden és nem volt egy fals hang sem. Mondjuk egy apócskát, mintha halk lett volna vagy öregszem vagy sok volt a sör bennem és az tompította az érzékszerveim. De ez sem von le semmit abból az élményből, amit adtak. Nem volt lassúzás, szinte kivétel nélkül friss, ropogós dalokat játszottak. Még a leguggolós rész is volt, amiből megint az derült ki, hogy a térdeim megkoptak, de azért fel tudtam ugrani, csak másodszorra!
Ezt se fotostoppoltam meg!
Úgy láttam, amennyit a tömeg persze engedett, hogy azért vesemasszírozást folytattak az első sorok közelében és ez most kicsit hiányzott, mert ha valamire lehet igazán akrobatikus mozdulatokkal metálcsángót járni, az biztosan a Trivium és biztosan ez az album! De, ahogy elnéztem őket, fognak még felénk járni, majd egy új lemezzel, ami legalább ilyen jó lesz! Köszik!